Te hol voltál,mikor Lady Diana autóbalesetet szenvedett? Vannak események, amelyek időpontja beleég az ember emlékezetébe. A korábbi generációknak ilyen volt a Holdra szállás, Kennedy elnök elleni merénylet és a csernobili atomkatasztrófa. Hihetetlen belegondolni, hogy Diana csak 36 éves volt, mikor meghalt. Most, 23 év elteltével se lenne még 60 éves. Fiatalabb volt, mint Kate Middleton és Megan Markle most, és ha már szóba kerültek fiainak feleségei, látnunk kell, hogy ami most történik velük,az nagyon hasonló Diana történetéhez. Nincs új a nap alatt…Megszépültek az emlékek ennyi év után, de állandóan támadták és kritizálták őt is, volt,hogy arról cikkeztek a lapok, hogy plasztikáztatta az orrát. Szerencsére volt humorérzéke,és erre úgy válaszolt: “ Ha ez igaz, akkor szerintük ezt az orrot választottam volna?”
Diana hercegnő két évtizedet töltött reflektorfényben és paparazzik által üldözve, minden egyes pillanatát dokumentálták. Könnyen találni felvételeket akár 1980-ból is, ahogy fotósok gyűrűjében lép ki a munkahelyéről vagy száll be kis autójába. Mikor elkezdtem anyagot és képeket gyűjteni Dianaról, megdöbbentem milyen naivitás és őszinte kedvesség áradt belőle a korai fotókon, amikor megismerte a világ. Nekem nincsenek élő emlékeim erről az időszakáról, de később több kiállítást megnéztem Londonban és Budapesten is róla.
A hajadon Lady Diana Spencer stílusa a 80-as évek elején nem kifejezetten árulkodik arról, hogy később stílusikonná fog válni. Nem arról van szó, hogy a mai szemmel sok ruhája akár bumfordi benyomást kelt, de a rá annyira jellemző légies elegancia is hiányzik ezekből a szettekből. Ekkor úgy öltözött, ahogy az ő társadalmi osztályában egy fiatal lánynak öltöznie kellett. Az 1980-as évek elején járunk, mikor a brit társadalom felsőbb köreiben létezett egy úgynevezett sloan ranger nevű kaszt, akiknek volt egy jól beazonosítható öltözködési stílusa.
Miről ismerszik meg egy sloan ranger? Elegáns változatban Laura Ashley galléros blúzok, fehér gyöngysor, kasmír pulóver, Harvey Nicols fekete öv, virágmintás hosszú szoknya, Dior testszínű harisnya, Bally lapos vagy alacsony sarkú fekete cipő, ridikül. Minden kényelmes, ésszerű és konvencionális. Sportos változatban V-nyakú gyapjú pulóver, sál, mellény vagy Barbour kabát, Hunter gumicsizma, és persze rengeteg kord.
Diana született adottságaival egy csodaszép nő volt, de megvolt benne az a plusz kisugárzás, amivel képes lett arra, hogy divatikonná váljon. Nők milliói szerették volna lemásolni hajviseletét és sílusát, amit az évek alatt természetesen nem egyedül alakított ki. Anna Harvey stylist segítségével járta végig azt az utat, ami alatt rengeteget tanultak mindketten. Divattervezők segítették, hogy stílusát tökéletesre csiszolják, és a legjobb az egészben, hogy látszik, ahogy Diana boldogan lubickol ebben. Hiszen megvolt benne a bátorság és az eredetiség ahhoz, hogy kipróbáljon új dolgokat. Ez a két dolog amitől, az lett, aki.
Annával a Charles herceggel való eljegyzés után találkoztak, Diana testvére a Vogue magazinnál dolgozott, és így ismerkedtek meg. A Kensington palotában Anna rengeteg ruhával és anyagmintával érkezett, ahol órákon át válogattak és ötleteltek Dianával. Dianának kezdetben messze nem volt olyan kifinomult ízlése az öltözködés terén, de nagyon nyitott volt az újdonságokra, és így volt képes folyamatosan fejlődni. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen a trónörökös feleségének meg kellett felelni a protokolláris elvárásoknak de a korabeli közvélemény elvárta, hogy legyen divatos is. Ő viszont szerette volna, ha inkább modern és elegáns lenne a megjelenése. Személyiségéhez és külsejéhez a romantikus stílus is nagyon jól illett.
Állandó célja volt, hogy megjelenésével hatást gyakoroljon az emberekre. Tudatosan választott sokszor brit tervezőktől, hogy így is támogassa a brit divatipart. Diana imádta a méretre készült kosztümöket és kosztümruhákat. Cathrine Walker divattervező rengeteg ruhát tervezett neki, és ahogy megismerte Diana hercegnő testalkatát és ízlését,Cathrine kidolgozott egy ruhakészítési technikát, amivel nagyon lecsökkentette az amúgy általában szükséges ruhapróbák mennyiségét. Diana imádta a nagy és feltűnő bizsukat, szóval nem minden ékszere volt méregdrága. Szerette ezzel megviccelni az embereket.
Úttörő volt abban is, hogy az uralkodói családra jellemző formalitást a lehető legminimálisabbra csökkentette. A királyi család tagjai mindig viseltek kesztyűt, Diana is kapott több tucattal minden színben, de sosem hordta őket. Ez a közvetlenség és a kifelé mutatott állandó vidámság nagyban megkönnyítette a kommunikációt a legkülönfélébb emberekkel. Népszerűsége verdeste az anyakirálynőjét,és az emberek szeretete növelte önbizalmát. Alkalmi ruháit mindig átalakították számára, bámulatosan hasznosította újra a gardróbja régi darabjait.
Korán megtanulta, hogy a tökéletes megjelenéshez alapvető, hogy a ruhái passzoljanak rá. Súlya állandóan ingadozott bulimiája miatt, két szabó is dolgozott vele állandó jelleggel. Kezdetben szeretett hivatalos útjain gesztusokat tenni a ruháival is, például mikor Wales-be első alkalommal látogatott zöld és piros színben jelent meg. Japánban egy csodás királykék estélyit vett fel,amit Yuki Torimaru tervezett, és Chanel-kosztümöt viselt, mikor Párizsban látták vendégül. Jellemző rá, hogy szereti az asszimetrikus ruhákat, gyakran viselt ilyen kreációkat. A stylistja nem szívesen adott ilyen ruhát rá, de volt amiben Diana a saját feje után ment és meggyőzhetetlen volt.
A válása után sokkal szabadabban öltözhetett,nem vonatkoztak rá már annyira a kötöttségek. Elkezdett Versace-ruhákat viselni, a cipői magasabb sarkúak lettek a szoknyahosszai lerövidültek. Megmaradt a humanitárius tevékenysége,és ennek megfelelően gyakran viselt nadrágot blúzokkal és blézerekkel. Színekben sok pasztelt, bézst és sötétkéket viselt. Gyakran saját maga készítette a sminkjét is, és az évek során nem tért el a rövid hajviselettől sem. Tudta,mi áll jól neki,és ezt variálta.
Aki ismerte,csodálta természetes kedvességét,és boldog volt,hogy ismerhette. Szerintem ez az, ami olyan különlegessé és megismételhetetlenné tette.
Vélemény, hozzászólás?